Nyírbátor városa méltán lehet büszke történelmére, mely a Magyarország határai mentén szolgálatot teljesítő egykori határőrök emlékezetében is felidéz hosszabb, rövidebb időszakokat, kellemes, sőt néha „fájdalmas” emlékeket. 1946. márciusában létrejött a városban a Honvéd Határőrség Főparancsnoksága 14. határvadász zászlóalja és számtalan szervezeti változást követően egészen 2007. december 31-éig önálló szervezetként (bár más elnevezésű, többek között BM Határőrségként, majd Határőrségként funkcionáló szervezet alárendeltségében) működött, mígnem 2008. január 01-től tevékenységét a rendőrségbe integrálódva határrendészeti szervként folytatta és látja el a mai napig. Híres, hírhedt hírnevét kiképző zászlóaljként való tevékenysége alapozta meg, mely sok ezer határőrt nevelt ki szerte az ország minden szegletébe.
2025. április 30-án, 80 évvel azután, hogy az első határportyázó századok felállításra kerültek, végre méltó emléket kapott a városképet és társadalmi életét, sokszínűségét évtizedeken keresztül meghatározó Határőrség is. A városvezetés meghallotta és meghallgatta Tanyik József nyá. határőr alezredes egykori nyírbátori szóvivő kérését és megnyitotta az évek óta dédelgetett nagy álmot, az önálló határőr kiállítást.
A városvezetés jó érzékkel karolta fel a város történelmének bemutatását, a határőrségi kiállítással együtt, azzal párhuzamosan felavatták a térség ipartörténetét bemutató, rendezett gyűjteményt is, így egymás mellett, egy szinten, több mint tíz teremben több órás álmélkodást, visszaemlékezést (nosztalgiázást) nyújtó látnivalóval várják a betérőket. A kiállítás szervezői nem bíztak semmit a véletlenre. A szakmailag óriási lelkesedéssel és tenni akarással összegyűjtött és rendszerezett ipar- és szervezettörténeti emlékeket, tárgyakat, dokumentumokat, fényképeket egy profi designer csapat foglalta méltó keretbe.
Az ünnepélyes megnyitóra meghívást kapott a Határőr Kultúráért Alapítvány is, így a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Határrendészeti Tanszékével közösen vettünk részt az ünnepségen, melyet Nyírbátor Művelődési Központ Színháztermében tartottak. A megnyitó köré szervezett közel egy órás ünnepség színvonalasan készítette elő a Városházán berendezett kiállítás megtekintését. A hivatalos és visszaemlékező beszédeket kultúrműsorokkal fűszerezték, amely keretében a Szatmár Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, a Báthory István Katolikus Óvoda, Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium tanulói és a Nyugdíjas Határőr Egyesület kórusa is szórakoztatták a megjelenteket néhány perc erejéig, mely program keretében a Határőr himnusz vers is elhangzott.
Természetesen az ünnepségen a Nyírbátori Ipartörténeti kiállításra is komoly hangsúlyt fektettek, mely egyensúlyban volt a Határőrségi Gyűjtemény bevezetésével.
A megjelenteket Máté Antal polgármester köszöntötte, aki a „miért, kinek és miért itt” kérdésekre kereste és adta meg a választ a kiállítás kapcsán. Ezt követően az Ipartörténeti kiállításhoz mondott néhány szót Balla Jánosné, aki maga is a Nyírbátori Ruhaipari KTSZ elnöke is volt, korábban polgármesterként vezette a várost, illetve jelenleg is alpolgármester.
A Határőrségi Gyűjteményhez kapcsolódó kiállítás kapcsán az önálló Határőrség utolsó parancsnoka, Béndek József nyá. r. altábornagy ünnepi beszédében kihangsúlyozta a közel 750 éves város történelmét átszövő, a haza védelmére felesküdött határőrök, katonák kötődését, melyet igazán a 14. hv. zászlóalj és öröksége idején erősödött meg igazán és több mint 60 éven keresztül a határőrök a város társadalmi, kulturális és politikai életének meghatározó részei voltak. A Határőrség munkát, megélhetést biztosított a város és környéke megannyi emberének, cserébe a település a lehetőségeinek megfelelően mindig is segítette a szervezet életét. A határőrök nem vendégek voltak a városban, hanem alkotó elemei! Fontos mondatok hangzottak el: „Az emlékek, a múlt bemutatása sosem lehet öncélú, mert a múlt nemcsak egy szervezet létét, mindennapjait mutatja be, hanem azt a társadalmi, politikai környezetet is, amelyben éltünk és dolgoztunk. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a történelmet az aktuális elvárásoknak megfelelően átértelmezik. Meg kell tanulnunk, hogy a történelmet nem lehet megváltoztatni. A jó és a rossz is már megtörtént, életünk részévé vált, még akkor is, ha a történések esetleg nem felelnek meg a jelenlegi értékrendnek. Ezért nagy a felelősségünk abban, hogy a történelmi hűség, a tényszerűség és a szakmaiság érvényesüljön múltunk bemutatása során.”
Ahhoz, hogy az emlékek és a hagyományok ne vesszenek el, megmaradjanak a jövő nemzedék számára, szükség van olyan emberekre, akik a mindennapok küzdelmeiben is képesek a jövőre gondolni, felelősséget vállalni az elődeink által létrehozott értékek megőrzésében.
Balla József r. ezredes a Határőr Kultúráért Alapítvány, az egyetem Rendészettudományi Kara és a Határrendészeti Tanszék képviseletében a városhoz való személyes kötődését emelte ki, visszaemlékezve arra, hogy hivatásos határőr tiszti pályafutása itt kezdődött el és élete, bár jelenleg a várostól 200 km-re telepedett le, ezer szállal kötődik most is a térséghez.
Kiemelte, hogy amikor egy nagy múltú intézmény elérkezik a végéhez, és a zászlót levonják, mindig elérkezik az a pillanat, amikor a változás fájdalmas, de szükséges. „S, ha levonták is a zászlót, ha úgy érzed minden elveszett, gondolj arra, mi csak tied: Tisztesség és becsület.” B. Nyéki László szavai arra emlékeztetnek minket, hogy amit a Határőrség képviselt, az nem veszett el. Az ősi értékek – a tisztesség, a becsület, az elhivatottság – továbbra is élnek bennünk, és új formában, de ugyanúgy a haza szolgálatában állnak. A múlt megismerése és tisztelete soha nem az elfeledett időszakok rögzítése, hanem annak felismerése, hogy a hagyományok és az értékek tovább élnek. E kiállítás az emlékezés jegyében jött létre, hogy megőrizzük mindazt, amit elődeink tettek, és hogy a jövőbe tekintve tovább építhessük a közösséget. „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapcsolódhatsz a jövőhöz.” – hivatkozta Babits Mihályt.
Elmondta, továbbá, hogy a rendészeti felsőoktatás egyetlen határrendészeti tanszékeként igyekeznek megfelelni annak a tanításnak, amit kaptak határőr oktatóiktól és vezetőiktől. A múlt megismertetése és hagyományaink éltetése stratégiai jelentőséggel bír számukra és ezt a jövő nemzedék oktatása során is messzemenően figyelembe veszik. Beszéde végén a köszönetnyilvánításhoz kapcsolódóan felajánlotta az Alapítvány együttműködését a kiállítás későbbi továbbfejlesztése érdekében.
A kiállítás nincs kész! Nem is lehet. Ez olyan, mint a családi ház, felépítjük vagy felújítjuk és minden évben találunk valamit, amivel tovább lehet csinosítani, fejleszteni. Egy hálás, ám de véget nem érő folyamat kezdete egy kiállítás elkészülte és átadása.
A kiállítás megvalósításáért külön köszönet a polgármesteri hivatal munkatársainak és áldozatvállalásának. És mint ahogy azt Béndek József beszéde végén kiemelte: „Meggyőződéssel vallom, hogy Nyírbátor városának vezetése és a volt Határőr Igazgatóság állományának összefogása példát mutat arra, hogy hogyan kell a múltat méltó módon megőrizni és megbecsülni!”
Az ünnepséget Horváthné Karsai Hédi, alpolgármester zárta be, azzal, hogy az igazi nagy feladat nem az értékek gyűjtése, hanem azok megőrzése. Az pedig, hogy a kiállításon látható ezernyi emlék idekerült, mindenképpen a tisztelt és szeretet jele. Tisztelet annak részéről, aki kiállítja és szeretet annak részéről, aki a féltve őrzött relikviáit átadja.
A megnyitót követően rövid pezsgős üdvözlés után sor került a kiállítások megtekintésére, mely során a Határőrségi Gyűjteményt Tanyik József nyá. hőr. alezredes, a kiállításért évek óta harcoló egykori szóvivő mutatta be az érdeklődőknek.
Az igazi meglepetés a kiállítás(ok) bejárásakor érte a látogatókat. Egy minden elemében színvonalas, precízen megtervezett, logikus rendszerbe ültetett kiállítást láthat az érdeklődő. A ma már egyáltalán nem jellemző száraz, vitrin mögötti bemutatóra épülő „kiállítás” érzése itt még annyira sem kapja el az embert. Interaktív, látványos és beszédes termek, falfestmények, installációk között lehet bolyongani, emlékezni és nosztalgiázni.
Köszönjük a meghívást, köszönjük, hogy ott lehettünk a megnyitón és elsőként láthattuk a keleti végek első Állandó Határőr Gyűjteményét! Érdemes megnézni, ellátogatni.
Utószó: „Kétszer született város”, ahogy azt a cím is mondja. Nyírbátor városa 1973-ban kapott városi rangot, másodszor. A település az 1300-es évek elejétől már városi ranggal bírt, ám ezt valamiért elveszítette időközben.
Vájlok László
